A Földön egyetlen mesterséges építményt sem övez annyi titokzatosság, mint a gízai nagy piramisokat. Feltételezések szerint nagyjából i. e. 2550 és 2490 között épültek, és ezek a csodálatos piramisok a világ legnagyobbjai közé tartoznak. Annak ellenére, hogy ilyen jól ismertek és ilyen jelentős régészeti értékkel bírnak, nem sokat tudunk arról, hogy mi rejlik az építmények belsejében. Az olyan egyszerű kérdések, mint például, hogy pontosan hogyan épültek, sőt, hogy miért, továbbra is vita tárgyát képezik a tudósok körében. Egy viszont biztos: minden egyiptomi körutazás érinti a piramisokat.
Az egyiptomi piramisok egyik legnagyobb rejtélye az építésükhöz alkalmazott technika. A hihetetlen teljesítmény még lenyűgözőbb, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy piramis építéséhez több, mint 2 millió mészkő- és gránittömböt használtak fel. Ráadásul minden egyes kőtömb körülbelül 2,5 tonnát nyom. Hogyan mozgatták ezeket az óriási tömböket? Sajnos bár az egyiptomiak nem hagytak maguk után írásos feljegyzéseket, de az évek során számos elmélet született. Egy legújabb elmélet szerint a megoldás kulcsa a víz és a homok.
Ugyanis egy i. e. 1900-ból származó falfestmény egy olyan felvonulást ábrázol, amely egy nagy szobrot húz egy szánon, miközben egy ember elöl áll, és vizet önt a homokra. Bár eredetileg úgy gondolták, hogy ez a gesztus pusztán csak egy szertartás volt, manapság már úgy vélik, hogy ez a festmény rejti a kulcsot annak a rejtélynek a megfejtéséhez, hogyan mozgatták ezt a rengeteg súlyt. Ugyanis a kutatók kísérletet tettek arra, hogy nagy mennyiségű súlyt húzzanak egy szánon homokon keresztül. Azt tapasztalták, hogy ha megfelelő mennyiségű vizet adtak a homokhoz, akkor a feladat lényegesen könnyebbé vált. A homok nedvessége nagymértékben, akár 50%-kal is csökkentette a súrlódást, így sokkal könnyebben lehetett nagy tömegeket vontatni.
Az a régóta fennálló elmélet, hogy a piramisokat rabszolgák építették, talán nem is igaz. A görög történész, Hérodotosz volt az, aki írásaival hozzájárult ennek az elképzelésnek a elterjedéséhez. Az 1990-es években fedezték fel a feltételezhető piramisépítők sírjait. A sírok alapján az egyiptológusok egészen biztosak abban, hogy nem rabszolgák voltak, hanem inkább olyan emberek, akik alacsonyabb jövedelmű családokból származtak. A sírokba való temetésük azt bizonyítja, hogy a piramisok építésében betöltött szerepük inkább megtiszteltetés volt, és biztosan nem olyan bánásmódban részesültek, mint a rabszolgák.
Számos, különböző technológiai javaslat született már arra, hogyan lehetne feltárni a gízai piramisok belsejének rejtélyeit. 2017-ben tudósok bejelentették, hogy részecskefizikát felhasználva „belenéztek” a piramisok belsejébe, és felfedeztek egy hatalmas, több mint 30 méter hosszú üreget. Az üreget ScanPyramids Big Void néven nevezték el. A rendeltetése ismeretlen, de a méretei nagyon hasonlítanak a Nagy Galériához, amely Khufu fáraó egykori végső nyughelyéhez vezet.
A technológiát, amelyet ehhez a csodálatos felfedezéshez használtak, müon-radiográfiának nevezik. A tudósok müonokat, az elektronokhoz hasonló, de sokkal nagyobb tömegű, instabil szubatomi részecskéket alkalmaztak arra, hogy áthatoljanak a piramis rétegein, és segítsenek feltérképezni, mi rejlik a belsejében. A müonok akkor keletkeznek, amikor a kozmikus sugárzás (a Napból származó nagy energiájú részecskék) a Föld légkörében lévő atomokkal ütköznek. A müonok egyik hasznos tulajdonsága, hogy képesek behatolni szilárd tárgyakba, anélkül, hogy befolyásolnák azokat, és ebben segít az, hogy szó szerint mindenhol jelen vannak. Bár természetesen az egyiptomi csoportos utak során ezt az üreget nem lehet megtekinteni, de amikor belépünk a piramis belsejébe, gondolkodjunk el azon, hogy vajon még mit rejthet ez a gigantikus építmény?
Meglepődnénk, ha a piramisokat az eredeti állapotukban láthatnánk. Ugyanis egészen másképp néztek ki, mint manapság. Egykoron a piramisokat egy fényes, csillogó mészkő réteggel fedték be. A felbecsülhetetlen értékű ékszerekként csillogó piramisokat úgy tervezték, hogy visszaverjék a napfényt.
A burkolat köveit olyan simára csiszolták, hogy ragyogó fehéren ragyogjanak, így visszatükrözte a napsugarakat, és sok mérföld távolságból is jól láthatók voltak. Viszont a burkolatot az idők során lefeszítették, és más építkezésekhez használták fel.
Atlantisznak nevezik azt a mitikus, elveszett kontinenst, ahol állítólag olyan fejlett civilizáció virágzott, mint előtte soha korábban a Földön. Mint azt tudjuk, Atlantiszt a mítoszok szerint elnyelte a tenger. Néhány elmélet szerint az egyiptomi piramisokat az atlantisziak építették. Ugyanis kontinensük pusztulása után állítólag végigvándoroltak a Földközi-tengeren, és többek között hozzájárultak az egyiptomi civilizáció gyors fejlődéséhez. Fontos megjegyeznünk, hogy ezeket az elméleteket semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, csupán feltételezések.
%7Be%3C0%7C%7C100%3Ce%7C%7C(t=t%7C%7Ca()).progressBar.value(e)%7D)
%7Be%3C0%7C%7C100%3Ce%7C%7C(t=t%7C%7Ca()).progressBar.value(e)%7D)
